A Szeri Csárda története

Farkas László Róbert
Absztrakt

A publikáció a Szeri Csárda történetét kívánja feltárni, mely az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark mellett található. Ki ne ismerné az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkot vagy a Szeri Csárdát? Valószínűleg kevesen vannak, akik számára ismeretlen ez a két helyszín. A cikk érdekes részleteket mutat be a két intézmény tekintetében: új történeti mozzanatokat ismerhetünk meg nem csak a csárdával, hanem a Nemzeti Emlékpark fejlődésével, fejlesztésével kapcsolatosan is.


Szemelvények a csongrádi színjátszás történetéből

Fodor Péter
Absztrakt

A csongrádi amatőr színjátszó csoportok működéséről 1860 óta vannak feljegyzett adatok, ugyanis ekkor alakult meg a Csongrádi Kaszinó, aminek alapvető feladata a kulturális élet fejlesztése volt. Ekkoriban még jelenteni kellett a bemutatni kívánt színdarabokat, melyet a szolgabíró vagy a megyei hatóságok engedélyezhettek. A 19. század végétől a különböző egyesületek szabadabban válogathattak a bemutatni kívánt műsorszámaik közül. Rendszeressé vált Csongrádon is a vándortársulatok megjelenése, akik akár több héten keresztül is itt maradtak, s repertoárjukból bőven válogathattak a vígjátékok, a dráma és más műfajok kedvelői. Az első világháború alatt megritkult előadások bevételét többek között a Vöröskeresztnek ajánlották fel. A második világháború után az Országos Szabadművelődési Tanács segítette a közművelődés fejlődését. Csongrádon az ötvenes évek első felében tíznél is több színjátszó csoport működött a városban. A legsikeresebb a Művelődési Ház és a bútorgyár színjátszó csoportja volt. Ám a politika időnként itt is beleszólt a színdarabok kiválasztásába: 1959-ben a bútorgyár színjátszó csoportját kritizálták, mivel túl sok „kispolgári szemléletet árasztó darabot” adott elő. A hetvenes évek elejére az átalakuló politikai és társadalmi folyamatok miatt a kultúra ezen ága fokozatosan elsorvadt, majd megszűnt. Nagyjából negyed évszázadot kellett várni, míg 1998-ban újjáalakult Csongrádi Színtársulat néven, s azóta is működik évente változó előadásszámmal. Legnagyobb sikerrel 2012-ben a Hegedűs a háztetőn című musicalt adták elő (négyszer Csongrádon, egy-egy alkalommal Mindszenten és Óbecsén), aminek bemutatására amatőr színtársulatok igen ritkán vállalkoznak.


A makói parasztházak használata a 21. Század elején

Cs. Tóth Gabriella
Absztrakt

A parasztházak mint a makói parasztság tárgyi emlékei napjainkban is meghatározzák Makó városképét. A téma kutatása nagy múltra tekint vissza – Tóth Ferenc munkásságának köszönhetően –, azonban a parasztházak használatának kérdése a 21. század elején is aktuális. Az életmódváltozással párhuzamosan a ránk maradt lakóházak is átalakítások sorozatán estek át. Kutatásom kérdésfelvetése, hogy miként felelnek meg a mai kor emberének a 19. század végén épített lakóházak, melyek egészen más életformához igazodtak. A lakóházak tulajdonosai által végrehajtott felújítási és átépítési koncepciók feltárásán keresztül szeretnék képet kapni a makói emberek múlthoz fűződő viszonyáról.


„A gyermek lelkében a mennyország leér a földre ...” A jezsuiták és a vallásos gyermeknevelés

Glässerné Nagyillés Anikó
Absztrakt

Tanulmányomban a jezsuiták gyermekneveléssel, gyermekpasztorációval kapcsolatos tevékenységét mutatom be. A rend kezdettől felvállalta a külső és belső misszók, illetve a tanítás feladatát, ezért nem véletlen, hogy nagy szerepük volt a 19-20. században a gyermeknevelés megújításában is. Azt vizsgálom, hogy miként változott meg a gyermekekről való gondolkodás, hogyan differenciálódott a 19. században a vallásosság, s ezáltal milyen módon újították meg a gyermekek vallásos nevelését a modern kor kihívásainak megfelelően. A téma szövevényessége meghaladná a dolgozat kereteit, ezért a jelenséget a Jézus Szíve Szövetség gyermektagozatának, a szegedi kötődésű Szívgárdának a tükrében vizsgálom, a korszakban kiadott kézikönyvek, kiadványok, regények segítségével.


„Egy új világot ismerhettem meg a kiállítás által, melyről eddig szinte semmit se tudtam.” Pásztor nemzedékek – Alföldi pásztorok világa című kiállítás a József Attila Múzeumban

Nagy Gábor
Absztrakt

A tanulmány a makói József Attila Múzeum kiállítását állítja középpontba: a tárlat a dél-alföldi pásztor nemzedékek bemutatását tűzte ki célul. A szerző bemutatja a kiállítótermek fő témáit: a pásztorok tevékenységét, ruházkodását, eszközeit, népművészetét, valamint két napjainkban is dolgozó, a tradíciókat ápoló pásztor mindennapjait. A néprajzi kutatások a dél-alföldi pásztorkultúra több oldalának bemutatását is figyelmen kívül hagyták mindezidáig (a pásztorok származását, az állattenyésztést, a megélhetési stratégiákat, valamint a preferált fajtákat). A szerző véleménye szerint ez a téma a pásztorok művészetével, öltözködésével és gyakorlati tudásával kiegészülve további kutatások kiemelten fontos területévé válhat.



Egy városrésznyi érték a Kiséri Napok tükrében

Pintér Zsófia
Absztrakt

A fesztiválok, ünnepek ritka, rövid ideig tartó események, melyek összekötik a múltat, a jelent és a jövőt, áttörnek az idő és történelem linearitásán. Érdemes vizsgálat alá vetni, hogy mi is áll egy-egy ünnep hátterében: mióta létezik, milyen hatást is gyakorol az emberre, illetve a társadalomra? Miért és mikor jelennek meg a fesztiválok? Miért olyan híresek és sikeresek, látogatottak? A kutatásom célja, hogy feltárjam egy „kitalált tradíció” történelmét és jelenét egy kijelölt térség (Szentes – Kisér) kapcsán. Doktori értkezésemben bemutatom a fesztiválok történeti és társadalomtörténeti aspektusait, az eseményeket egyéni és közösségi szempontból is vizsgálom. Kutatóként kíváncsi vagyok a fesztivál értelmére is: miért különleges? Mennyire strukturált az idő és a tér? Melyek a közösség szerepei? Kik a szervezők és a résztvevők? Ad-e a fesztivál identitást a résztvevőknek? Melyek a fesztivál szimbólumai? Az ünnepekhez hozzátartozik a rítus, a hagyomány, az idő-, és térhasználat, a kapcsolatok a résztvevők és megfigyelők között, valamint a fesztivál előkészítési és kivitelezési munkálatainak megfigyelése. A fesztiválok időt és helyet biztosítanak arra, hogy a résztvevők reflektáljanak az őket körülvevő világra, vagy épp kiszakadjanak abból és kifejezzék közösséghez tartozásukat vagy éppen különállásukat. A határok lazasága az emberek saját életének tükre lehet, s a folyamatos változáshoz való igény kifejeződése. A fesztiválok fontos eseményei az évnek, melyeken a helyi közösség felmutathatja a státuszát és hovatartozását a városon belül. Többféle jelentést hordoznak, melyek egyfelől ünneplik a normálistól eltérőt, másrészről viszont kiemelik a helyi értékeket. Egy egyedi témára fókuszálva az ünnepek a saját helyszínüket emelik ki – ez lehet a környék, vagy a város is. A már meglévő kötelékek erősítése mellett a rendezvények arra szolgálnak, hogy életre keltsék a közös múltat, üzenetet közvetítsenek a közösség és az azt körülvevő világ számára, hogy kijelöljék az adott csoport határait.


A kápolna és azon túl. Egy kiállítás születésének körülményei

Tóth Antal
Absztrakt

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményében az első porták épületei 1979-ben nőttek ki a földből. A skanzen fejlesztési tervei között már a ’90-es években megfogalmazódott egy szakrális tér kialakításnak igénye, mely végül 2015-ben valósult meg egy határokon átnyúló pályázatnak köszönhetően. A létrejött új részegység egy kápolnát (melyet eredetileg a Pallavicini-család építtetett 1850-ben), egy 14 stációból álló kálváriát, egy katolikus és egy református temetőrészletet, egy út menti keresztet és két szent szobrot mutat be. Több szempontot is figyelembe kellett vennünk a szakrális tér létrehozása során: a 20. század első felének temetkezési szokásait, a sírkövek különböző anyagát, formáit, feliratait és színét. Mára a temetőkultúra olyan komoly változáson ment keresztül, hogy a legtöbb látogató a bemutatott jelenségeket nem képes érzékelni, értelmezni. A probléma feloldásaként teremőrök segítik a látogatót az egykori temetkezési kultúra megismerésében, megértésében.


Lappangó műtárgyak. Benczúr Gyula: Mátyás és Beatrix

Dr. Nátyi Róbert
Absztrakt

A múzeumi raktárak gyűjteményei mindig szolgálnak meglepetéssel a bennük búvárkodó kutató számára. 2013-ban a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett Benczúr a festőfejedelem című kiállítás előkészítő munkálatai folyamán akadtam a nyomára a szegedi múzeum raktárában Benczúr Gyula Mátyás és Beatrix című festményének, amelyet a művészettörténeti szakirodalom addig lappangó képként tartott számon. Ezen festmény történetét, hátterét vizsgálom jelen tanulmányban különböző források felhasználásával.